Mindszenty József nem forradalomnak tartotta 1956-ot, hanem kizárólag szabadságharcnak, amely utólag metahistorikus kijelentésnek tűnik. Jelen kötet ezt alátámasztva részletesen ismertet több évtizednyi, Mindszenty 1956-os szerepével kapcsolatos szakirodalmat és forrást. Mindszenty 1956-os tevékenységét a börtönben, majd internálásban, magánfogságban eltöltött időszakának bemutatásával kezdi a szerző, aztán részletesen kitér arra a folyamatra, ahogy az idős, de meg nem tört magyar főpap kiszabadult, a szabadságharc győzelmének köszönhetően.
Visszatérése után megkezdi 4-5 napig tartó szabad munkáját Budán, a romos prímási palotájában. Mindszenty 1956-os tevékenységét, illetve a vele kapcsolatos személyeket tágabb összefüggéseiben kezeli Pánczél Hegedűs János, külön fejezetben taglalja a Nagy Imrével kapcsolatos ambivalens viszonyát, tisztázza egyes személyek (Turchányi Albert Egon, Pálinkás Antal, Löwenstein herceg, Habsburg-Lotaringiai Ottó stb.) szerepét, vagy kisebb életrajzokkal világít meg másokat a gazdag lábjegyzeteiben.
Külön értekezik a hercegprímással összefüggő akkori szervezetekről, személyekről, pártokról is. A szabadságharc egyik oldalán alternatív kibontakozási lehetőségként, sőt 'rejtett államfőként' számoltak Mindszentyvel (keresztény és nemzeti pártok, emigránsok, a magyar trónörökös stb.), a forradalmat támogatók között pedig sokan Mindszentyben 'ellenforradalmi' és 'reakciós' veszélyt láttak (nemzeti kommunisták, szociáldemokraták, népiek, baloldali demokraták stb.), amelyhez más éllel, de a későbbi Kádár-adminisztráció is csatlakozott, illetve hivatalos politikai narratívává fejlesztette. A kötet kitér Mindszenty akkori egyházkormányzati tevékenységére (különös tekintettel a suspensiókra, csonka püspökkari konferenciára, kinevezésekre) és olyan összetett történésekre is, mint az Állami Egyházügyi Hivatal elfoglalása, és mellékletében sok korabeli forrást is közöl.
 
Pánczél Hegedűs János kötete az első olyan önálló munka, amely monografikus igénnyel vállalkozik arra, szintézist állítva, hogy bemutassa Mindszenty József 1956-os tevékenységét, ellenfeleit, támogatóit, küzdelmeit és nemzetének tragikus sorsában osztozó életét, gondolatait.
PÁNCZÉL HEGEDŰS JÁNOS történész. Éveken keresztül tartott a történelem és a kommunikáció témakörében előadásokat a Metropolitan Egyetemen, elvégezte a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Történelemtudományi Doktori Iskoláját, ahol a Politológia Tanszéken szemináriumokat is tartott. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Molnár Tamás Kutatóközpontjának volt sokáig ösztöndíjas kutatója, ahol már kutatta Mindszenty József 1956-os szerepét is. Később nagyobb tanulmányokban, tudományos előadásain és egy kisebb kötetben (2015) közzétette részeredményeit. Jelenlegi munkája több mint tíz éves kutatásainak eredményeit tartalmazza, amely reményei szerint új fejezeteket, megközelítéseket hozhat a témában eseménytörténeti, politikatörténeti és eszmetörténeti szempontokból egyaránt. Magyarország utolsó hercegprímásának hazájában szabadon töltött utolsó napjainak jelentősége ugyanis túlmutat 1956 mámoros, mégis tragikus eseményein, de az utána újra berendezkedő kommunista diktatúra korszakán is.