„Egy tartós kapcsolat kiépítése két idegtudós között, akik mindketten a kapcsolatokat vizsgálják, maga is felér egy kutatással. Mindketten tisztában voltunk a szándékainkkal, ismertük az egymás felé tett lépéseink rejtett tartalmát, az egyes viselkedésmódok ránk gyakorolt biológiai és pszichés hatását. Tudtuk, hogy amikor egymás szemébe nézünk, a tükörneuronjaink aktiválódnak, hogy amikor átöleljük egymást, oxitocin szabadul fel a szervezetünkben, amikor a bennünk közös vonásokat vetjük össze, valójában azt mérjük fel, mennyire illünk össze, és tudtuk azt is, fontos előrejelzője egy egészséges párkapcsolatnak az, mennyire érzik egy pár tagjai úgy, mintha egyek lennének. De még ez a sok tudományos információ sem volt képes csökkenteni az egymásra találásunk fölötti örömöt és izgalmat, és nem éreztük magunkat ettől különösebben zavarban vagy kellemetlenül.”

Jobb megtapasztalni a szerelmet, még ha el is veszítjük, mint soha nem szeretni.

Harminchét évesen Stephanie jól érezte magát szingliként: életét a tudományos kutatásnak szentelte, és a romantikus szerelem agyunkra gyakorolt hatásait vizsgálta. Egy nap azonban találkozott a szintén idegtudós Johnnal, a magány világhírű kutatójával. Egymásba szerettek, összeházasodtak, és közös irodában kezdtek dolgozni a Chicagói Egyetemen. Regénybe illő történetük drámai fordulatot vett, amikor Johnnál rákot diagnosztizáltak, majd hét együtt töltött év után örökre el kellett búcsúzniuk egymástól.

A szerelmes agy nem csupán tudományos munka, hanem megrázó vallomás is. Dr. Cacioppo elmeséli útját az elsöprő találkozástól a megbonthatatlan köteléken át a gyász mélységéig és a gyógyulásig. Eközben a legfrissebb agykémiai és viselkedéstudományi kutatásokra támaszkodva tárja fel, miért szeretünk bele valakibe, mi tartja életben a szerelmet, és hogyan dolgozzuk fel annak elvesztését.

Ez a különleges könyv egyszerre tudományos felfedezőút és szívszorító szerelmi történet – annak tanúságtétele, hogy a szerelem egyszerre alapvető biológiai szükségletünk és az emberi élet egyik legnagyobb csodája.

Egy tartós kapcsolat kiépítése két idegtudós között, akik mindketten a kapcsolatokat vizsgálják, maga is felér egy kutatással. Mindketten tisztában voltunk a szándékainkkal, ismertük az egymás felé tett lépéseink rejtett tartalmát, az egyes viselkedésmódok ránk gyakorolt biológiai és pszichés hatását. Tudtuk, hogy amikor egymás szemébe nézünk, a tükörneuronjaink aktiválódnak, hogy amikor átöleljük egymást, oxitocin szabadul fel a szervezetünkben, amikor közös vonásainkat vetjük össze, valójában azt mérjük fel, mennyire illünk össze, és tudtuk azt is, fontos előrejelzője egy egészséges párkapcsolatnak az, hogy a pár tagjai mennyire érzik úgy, mintha egyek lennének. De még ez a sok tudományos információ sem volt képes csökkenteni az egymásra találásunk fölötti örömöt és izgalmat, és nem éreztük magunkat ettől különösebben zavarban vagy kellemetlenül.