A játék gyógyít
Egy átlagos délután bölcsőde, óvoda, vagy talán még az iskola alsó tagozat után rengeteg kérdéssel ér véget. A rengeteg kérdés a gyerekek életkorának növekedésével jelentősen csökken. Na nem a mi szülői fejünkben, mert ott egyre több lesz, csak annyi változik, hogy egyre kevésbé merjük feltenni ezeket a kérdéseket. Idővel az egyszavas válaszok is eltűnnek, és jó esetben csak egy fura nézés a válasz.
De ennyire ne szaladjunk előre. Nézzünk egy átlagos óvodai utáni beszélgetést:
- Szia! Milyen volt ma az ovi? Volt valami izgalmas? (ezek persze a tanok szerint rosszul feltett kérdések, de ezeket talán majd egy másik téma keretében)
- Kedves édesanyám! Vártam már kérdésed! Ma az oviban minden rendben lett volna, de sajnos volt egy kellemetlen összetűzésem Zsoltival (aki eddig a legjobb barátként volt ismert). Sajnos ma nagyon kellemetlen helyzetbe hozott a Julcsi előtt (aki eddig a nagy szerelemként volt ismert). Hülyének nevezett, és kicsúfolta a füleimet meg az orromat. Azt mondta ilyen rondát még nem látott. Mindezt azért, mert nem adtam neki oda a vonatot, amivel én játszottam.
- (Jön a borzasztó szülői kérdés.) És mit szólt az óvónéni?
- Sajnos Ő nem volt jelen, de amikor látta, hogy elkeseredtem, és sírtam is kicsit, akkor lehetőséget biztosított, hogy Zsoltival leüljünk és megbeszéljük a történteket. Szerencsére el tudtuk rendezni a dolgot, és minden rendben van.
- Ennek nagyon örülök….
És az este rendben megy tovább. Na ilyen beszélgetések nem zajlanak le. Sokkal inkább kapunk egy feldúlt gyereket, aki bezárkózik, és nem szeretne se velünk, se senkivel beszélgetni. Éppen egy világ omlott benne össze, amin a kéréseink nem sokat segítenek. Ilyenkor nekilátunk, és elterelő hadművelettel próbálunk irányt váltani, vagy ami még rosszabb, mi is összeveszünk vele, mert elviselhetetlen.
A gyerekeket rengeteg inger éri. Például mi magunk is óhatatlanul okozunk nekik sok fejtörést. Sokkal többet látnak, tapasztalnak a családi dinamikából, mint mi azt valaha is gondolnánk. És ezt a sok mindent a helyére kell rakni, ki kell játszani, rajzolni, alkotni. És ezeket, nekünk szülőként érdemes olvasni.
Mindenekelőtt, az egyik legfontosabb feladatunk szülőként, hogy értékes a korának megfelelő játékokkal, megteremtsük számukra, lehetőség szerint a szabad játék lehetőségét. Próbáljuk meg, mind a helyet, és legfőképpen az időt kialakítani. Engedjük őt egyedül játszani, de ha hív és bevon minket, akkor tudjunk játszani velük. Számukra fontos ez. Itt kerül helyére a nap, itt kerül helyére az óvodai konfliktus, itt tud megnyílni, vagy ha nem is nyílik meg szavakban játék közben, játéka sok mindent elárulhat nekünk. Mivel játszik, mi szerepel, vagy éppen nem szerepel a játékban. Fontos, jelek rejlenek abban, hogy osztja fel a játékteret, vagy mennyi szereplő kerül be játékába.
A szabad játékon keresztül gyógyul is, feldolgozza, újra átgondolja a nap történéseit. Ezt egy mese, videó, digitális eszköz sosem fogja pótolni. Ezek arra alkalmasak, hogy kikapcsolják, de arra nem, hogy segítsék őt a feldolgozásban. Engedd őket játszani!
Kovács Péter
tulajdonos
KreativJáték.hu
