Titántorkú Sámson (Dobai Bálint)
Metálmítosz
 
Az irodalom a meghökkentő ötletek tárháza, valakinek az is eszébe jutott, hogy megírja a metál-Toldit. A verses regény főhőse Sámson, a titántorkú heavy metal-énekes, aki elképesztő kalandokba keveredik. Kevés ilyen szellemes mű született a magyar költészetben, Dobai Bálint minden sorával remekel, és úgy tréfálkozik, hogy közben azért süt belőle a keményzene iránti rajongás. Méltó partnerre lelt az illusztrátorban, Csillag Istvánban, aki ugyancsak remek vizuális humorral parodizálja a metál világának túlkapásait, de ezt nagy szeretettel teszi. Ez egy pazar kivitelezésű, rendkívül vicces és nagyon szeretnivaló könyv, és nemcsak a retrockerek, hanem bárki számára, aki szeret nevetni.
Ég a szülőágyon egy szépasszony arca, kövér páracseppek legelésznek rajta. Ki a kezét fogja: mintha Toldi Miklós, a rádióból meg segít tolni Meat Loaf. Elfordul az orvos, mert fogó kell neki, ugyanis a baba ököllel törne ki. Nem látja így senki, hogy tartja az ujját: ahogy a tömegek Black Sabbathra zúzzák. A másik kezét is kidugja, és rátol, mintha fesztiválon bújna hálózsákból. Elkapja a doktor, mielőtt leesne, felsóhajt a padlón a megmentett csempe. Felüvölt a gyermek. Minden összerezzen, esemény történt a galaktikus rendben, eltöpreng az egész Föld az elmúláson... Így jött a világra Titántorkú Sámson.
 
 


Örkény besírna (Noszlopi Botond)
Örkény István műfajt teremtett egyperces novelláival, és számos követője akadt, köztük egészen nagyszerűek is. De még senki nem merte provokálni az egypercesek atyját. Azt nem tudjuk, hogy Örkény besírna-e, de egészen biztosan kezébe venné a könyvet, egy ilyen cím láttán. Tegye ezt az olvasó is, és garantáltan nem fogja megbánni. Az eddig költőként – különösen a Csendrappszódiáért – ismert Noszlopi rendkívül szofisztikált prózával lep meg bennünket. Gonosz görbe tükröt tart elénk, gyilkos humorral ábrázolja a kor emberének lelkét, nemkülönben a társadalmi problémákat is. A költőből sosem bújt elő a jogász, a prózaíróból viszont igen, ez külön fűszert ad a szövegeknek. Nagyon könnyed, ugyanakkor nagyon súlyos olvasmány.
„Ma már tudományosan is megerősített tény, hogy az emberek tulajdonképpen a kukacok rokonai. Felül bemegy a táplálék, alul kijön a bélsár. Mindeközben némely ember bonyolultabb idegrendszeri tevékenységet is végez, teljesen önkéntelenül. Erre természetesen számos fejlettebb kukac is képes."
 
 
 
Murokffyban vérré válik az abszint (Pataki Tamás)
Olyan, akár Szindbád, Kakuk Marci, Münchhausen báró vagy Garay obsitosa – csak éppenséggel más. Murokffy Tódor Ede igazi pikareszk hős, a monarchiabéli Magyarország kalandor-gyöngyszeme. Lánglelkű patrióta, nyughatatlan gondolkodó, és nincs az a hajadon, menyecske vagy szépasszony, aki tőle biztonságban érezhetné magát – de nem is akarja egyikük sem. Mindenekelőtt pedig: nagy mesélő, aki az igazság kidomborítása céljából nem átall néha a túlzás eszközeivel élni. Nem csoda, ha egy ilyen dicső magyar daliának számos ellensége van – s az összes közül kisetétlik maga az Ördög.
Pataki Tamás regényében minden megvan, amit szeretni szoktunk: kaland kaland hátán, humor, érzelem, jóízű pajzánság és erotika. Mindez huszáros patriotizmussal fűszerezve, hatalmas műveltséganyagra alapozva és különleges nyelvi bravúrokkal megkomponálva. Lenyűgöző olvasmány, extravagáns írói indulás.
„A kutyafáját is, lesz magyar vezényleti nyelv!”