A nyár margójára!
Amikor mi szülőként az augusztust élveztük, még nem voltak óriásplakátok, amik lépten nyomon emlékeztettek minket, arra, hogy hamarosan kezdődik az iskola. Talán egy kellemetlen rokoni kérdés, „Na várod már az iskolát?” zavarta meg fesztelen nyugalmunkat, de ezt igyekeztünk amilyen gyorsan csak lehet elhessegetni. Akkor minden más volt. De igazából fogalmam sincs erről, hogy tényleg ennyire, más volt-e nekünk, mint a mi szüleinknek (mert ők is ezt mondogatták).
Gondolom mindenhol más, és más a nyár. A család helyzete, vagy éppen inkább a nagyszülők helyzete jelentősen befolyásolja, vagy befolyásolhatja, hogy milyen telítettségű, összetettségű a gyerekek nyári programja. Mennyi program, mennyi élmény vagy kötelezettség fér bele. Csak csendben jegyzem meg, nekem teljes döbbenet, hogy nincs nyári olvasmány egyik gyereknél sem az iskolában (remélem vannak még rendes iskolák, ahol adnak). Én legalább keményen megküzdöttem Tamási Áron: Ábel a rengetegben című könyvével. Igaz beülhettem Balatonon az árnyékba, és ott kellett olvasnom, de sosem felejtem el micsoda élmény volt, amikor sikerült a kötelező napi oldalszámot letudni és jöhetett a szabadság.
Mielőtt a nagyszülőkre visszatérnék. Én azt vettem észre, hogy szünetet kellett tartani a szünetben. Persze nem panaszként, de a nyár közepén realizálódott bennem, hogy kisfiamnak nem volt egy kis szünete sem. Olyan, amikor egész nap csak azt csinál, amit szeretne. (Ebben némi tudatosság természetesen van, mert az azt szeretne, kimerül a virtuális tér nyújtotta egésznapos boldogságban). Egy hét azonnali szünetet kellett elrendelnem, a további folyamatos programok sorában, hogy legyen olyan, hogy tényleg nem csinál semmit. Valahol a nyár elején megjelent egy cikk erről. Már nem megy a jó kis lassú, unatkozás, bandázás, édes semmittevés, kert, nagyi, felfedezés, fagyi. Mi szülők (és sose felejtsük el, bármiről blogot írni rendkívül nehéz és egyoldalú, válasz és vitamentes kommunikáció, és természetesen vagy nagy általánosságokat fogalmaz meg, vagy csak egy szemszögből nézi a világot!), minden megteszünk azért, hogy a gyerekek nyara minél programdúsabb legyen. A nyár komoly feladat, és egyre nagyobb anyagi megterhelés, ami a gyerekek számával hatványozódik. A család által szervezett, vagy táborok nyújtotta programok, anyagi hátterét megteremteni, sok esetben nem kis mutatvány. De a heti balatoni tábor végén azért a nyakba borulós könnyekkel küszködő köszönet nem marad el. Azaz, kérdés: Na! Milyen volt a tábor? Válasz: Olyan táboros. És itt vége is a táborral kapcsolatos beszélgetésnek. Persze egy fiú gyerekből sokkal nehezebb kiszedni bármit is. Különösen, hogy a tanok azt mondják, hogy túl sok kérdést ne tegyél fel, majd magától, ha megteremtetted neki azt a harmonikus környezetet, melyben kedve lesz mesélni. De, ezt majd egy másik témában dolgozom fel. Túl összetett kérdés.
A nyár feladat az egész családnak, és ahogy a gyerekek életkora, és az ahhoz kapcsolódó szokások is változnak, ez egyre komolyabb feladat. Mi a játékok értékesítése során is látjuk, hogy a gyerekkor, a gyerek életkorához kapcsolódó kérdések, csak az elmúlt 10 évben is jelentősen változtak. Szülő vagy nagyszülő legyen a lábán, aki felveszi ezzel a versenyt. Régen gyerekekről, gyerekjátékokról beszéltünk 0-12 vagy akár 0-14 ig. Ma már a 8-9 éves korral is küzdünk. Nem tudjuk játékokkal lekötni a gyerekeket, mert már (jó esetben csak itt), de belép a szórakoztató elektronika, a könnyű sikerek dopamindús világa. Ahol karakterek, világok épülnek fel egy nap alatt, és még koszos sem leszel.
De akkor, hogy legyen a mamával meg a papával. Milyen vagány, ultra, interaktív nagyszülők kellenek ahhoz, hogy szórakoztassanak két tizenévest. Vagy mekkora energia kell ahhoz, hogy egy mai tempóhoz szokott kisgyerekkel nyaraljanak, akár heteket, mint mi régen. Kivételes szerencse, ha ezek mind együtt állnak, és nem az történik, hogy a kicsit nem bírják, a nagyok meg már nem akarnak menni, mert az dögunalom. És máris visszatértünk az elejére. 10 hét szünet, amit nekünk kell megoldani, úgy, hogy maradandó emlék legyen, pihentető mindenkinek, kifizethető és így tovább. Majdnem teljesíthetetlen.
Lehet jól menedzselni a nyarat? Ahogy a gyerekek nőnek egyre nagyobb kihívás, de majd jön az a világ, amikor már csak programok közötti mosodaként, és feltöltő automataként fogunk üzemelni és visszasírjuk ezeket az időket. Ha erre koncentrálunk akkor még azt is meg tudjuk bocsátani nekik, hogy akkor finnyáznak a legjobban, amikor a legjobbat akarod nekik. Szülőként élvezzük, a pillanatokat, különösen akkor amikor még megengedik maguknak, hogy gyerekek legyenek.
Kovács Péter
tulajdonos
