Érvek-ellenérvek! Környezetvédelem. Mit tanítunk?

Kell. Melegszik, vagy kipufog, vagy nagy a baj, vagy elkerülhető, vagy nem. Fogalmam sincs. Én őszinte kell, hogy legyek. Nem vagyok egy Greta Thunberg. Bár a róla szóló könyvet a gyerekeknek megvettem, de egyik gyerek sem olvasta el. Lediplomáztam megújuló energiákból. És ennek ellenére, vannak bűneink is. Vagyis időnként úgy érzem, csak bűneink vannak. Mert minden, amit megveszek, lenyelek, felhasználok, és különösen azok, amiket élvezek, mind károsak. (olykor rám is) Leginkább a Földre és környezetünkre. 

Mégis akkor hogyan lehet élni ezzel a tudattal, és mire lehet nevelni a gyerekeket, egy olyan világban, ahol a javak felhalmozása, a fogyasztás, a világlátás (minden apró szegletet személyesen érdemes megnézni, szigorúan repülővel, vagy ha minden kötél szakad motoros-hószánnal) alapvető célkitűzések. Ha kapirgáló életmódra is váltanék, ma már annyian vagyunk ezen a kis bolygón, hogy arra nem is a tudás, hanem a hely nem lenne elegendő. Különösen, hogy nagy területeken, már köszönhetően az elmúlt egy-kétszáz évnek, nem is marad meg semmi. Akkor marad a fogyasztás és a lelkiismeret-furdalás? Kiegészítve némi sopánkodással, hogy egyre melegebb van, és aszály is, és már idén sem esett a hó? 

Bevallom őszintén nagyon nehéz, de nem adom fel. Bár sokszor felmerül bennem a kérdés, hogy van-e bármi értelme, és valóban megvalósul-e a szelektív hulladékgyűjtés minden lépcsőben, és oda kerül-e, de tegnap is nyakig merültem a kék kukában. Nem, még nem keresek ott semmit, de nagyon fáj amikor belenézek, és látom, hogy minden van benne, ami nem odavaló. Ilyenkor belevetem magam, és újra szelektálok. Aktivistaként (társasházi szinten) gondoltam, elhelyezek figyelemfelkeltő üzeneteket is, hátha segít, de idáig még nem jutottam el. 

Aztán meglátom a rendes kukát. És rájövök, minden hiába. És ha jön a lomtalanítás, akkor végleg összeomlok. Nem lesz ebből, soha semmi. Senkit nem érdekel. Mindenki mindent kiszór mindenhova, tonnaszám veszi a palackot, a zacskót és mindent, ami ellen tiltakozni kellene. A lomtalanítás nagy része, papírhulladékból áll. 

Akkor hogyan is legyen tovább? Felrohanok, és teljes elkeseredésben, apró darabokra tőröm a szelektív kukámat. Elég volt. Nem foglalkozom az egésszel többet. A gyerekeknek is mindent megveszek, ami külön csomagolásban van. Csak olyat veszek. Olyat amiben az élmény az, hogy 10 csomagolásban van, melynek egyetlen rétege sem szelektíven gyűjthető. 

Nem teszem. Az adót is befizetem, bár sokan nem hisznek benne. Én hiszek az egyén apó kis jótéteményeiben, a világ nagyipari marketinggépezetével szemben. Szelektíven gyűjtünk továbbra is, és erre tanítom a gyerekeket. Igen, kiszedetjük velük a rossz helyre dobott szemetet, amit nagyon utálnak. És ezért egyre kevesebbet teszik. Igyekszem használni a tömegközlekedést (bár élharcos nem vagyok), de minden alkalommal örülök neki, hogy nem indítottam be az autómat. És igen, megveszek minden olyan tisztítószert, ami zöldnek hirdeti magát. És igen drágább, de ez ellen is védekezem. A felét nem használjuk egy átlag család felhasználásának. Mert mindenkit, beleértve a gyerekeket is, az őrületbe kergetek azzal (nem is igaz, mert nem kell), hogy a zuhanykabint lehúzzák egy szilikon lehúzóval zuhanyzás után, hogy ne legyen vízköves, és ne kelljen literszám használni a vízkőoldót. Tiltakozom az ellen is, hogy kell a wc-be egy olyan műanyag izé, amiben van vegyszer, ami akár 500 öblítésen keresztül enged bele vegyszert minden amúgy vegyszert nem tartalmazó öblítésbe. Miért, hogy jó illat legyen, és ne legyen! Mi is? Minek? Talán, mert szép kék. És az olyan tisztaság érzetet ad. 

Szóval, mindenhonnan ömlik ránk a környezetvédelem, és annak fontosságát hirdető kommunikáció. De azért mégsem vesszük komolyan. Tudom, hogyha minél többet foglalkozol vele, és minél többet nézed a világot működni körülötted, annál inkább nem látod értelmét, de kérlek, tegyél meg minden apró lépést, ami tőled telik! Tanítsd őket, használj kevesebbet, tedd vissza, gondold meg kétszer, élj egy kicsit másként. Még mindig jobb, egy kicsit furának lenni, mint nem csinálni semmit. És ha találkozunk egy drogériában, meg ne lássam a kosaradban azt a wc öblítő izét!???? 

Vigyázz rá, nincs másik. 

Kovács Péter
tulajdonos
KreatívJáték.hu

Ui: Ebben a kérdésben, azt gondolom, időnként (és tisztelet az élen járó kivételeknek), de nekünk gyerekként a szüleinket, nagyszüleinket is edukálni kell. Ők sem voltam hozzászokva az elmúlt néhány évtizedben, hogy ezek fontos kérdések lennének. Nekem sikerült elérni, hogy víztisztító és szódagép van, műanyag palack helyett. Nem érkezik a szüleimhez, egyetlen palack ásványvíz sem, ami korábban gyakori volt. Természetesen sikerült meggyőzni őket, arról is, hogy érdemes a zuhanykabint lehúzni zuhanyzás után. Apró lépések, de a nagyi már elektromos autóval jár, és erre nagyon büszke!