Család

Milyen izgalmas lenne, ha ez valami olyasmi, lenne, mint a Valentin nap, vagy a Nőnap vagy egyebek. Ezen a napon a Család összejönne, apró figyelmességekkel, virággal egyebekkel lepnék meg egymást, vagy nagy családi vacsorákat tartanánk. De szerintem ilyen sehol sincs. A Család így egységként nem egy kereskedelmi biznisz, így nem is emeltük fel ezt a napot ennyire. Vagy talán egyáltalán nem. A Család ma sokszor egyházi kötelességi formában jelenik meg. Vagy inkább egy kicsit olyan, nem is tudom… Keresem a boldog családokat a fejemben. Valahogy mindig a déli országok ugranak be. Ott mindig úgy érzem egy kicsit, hogy a Család egy egészen más kötelékforma. Valahogy, mintha ott, az egyéni önmegvalósítás elvehetetlenül fontos célja, nem emelkedne felül ezen az egységen. De nem éltem ott soha, lehet, hogy csak innen látszik így.

Tegyük egy kicsit félre a család-házasság összefüggést, és nézzük meg magában mit is jelent, ebben a kötelékben felnőni, felnőttnek, gyereknek, nagyszülőnek lenni. Kell-e ennél több, vagy ez egyszerűen csak tök ciki. Gondolom, vagyis látom, hogy ez jelentősen eltér vidék és városok között. Teljes ámulattal, a szó legszorosabb értelmében szeretem a vidéket, ahol még azt látom, hogy ez fontos. A városi környezetben, sok esetben ezt a legfontosabb elemi rendszert elsodorja minden. Minden, ami itt felsorolható lenne, de szerintem teljesen felesleges. Ki ne tudná, vagy ki ne találná meg a saját felmentését, hogy ne vegyen benne részt 100%-osan. Pedig szerintem sok esetben nem veszünk részt benne. Szerintem sok esetben generációsan ciki. Uncsi, fárasztó. Tök gáz. Zsírosan főz a mama. Olyan öreg szag van ott. Muszáj menni? Együtt lakni? Na még mit nem. Valakinek segíteni kellene nekem ebben. De kellemetlen, nem hívtam egész héten. Most akkor ezért felhívjam? 

Sok játszma a Család. Tudom, arról kellene írni a Család nemzetközileg is elismert napján, hogy hogy alakult ki. Mikor fogadta el az ENSZ, hogy ez pont Május 15. legyen. (Itt meg kell állnom! Tiltakoznom kell a magyar nyelv ellen. A hónapoknak a napoknak neve van. Az Ő saját, elvehetetlen és egyetlen nevük. Nem használjuk semmi másra, csak az övék. És mi itt a magyar nyelvben kis betűvel írjuk. Puszta tévedés lehet az egész. Bár szerintem gonoszság inkább. Én mindig nagy betűvel írom! Nekem ez a neve a hónapnak, napnak! Remélem egyszer változik ez is)

Na jól kizökkentettelek a témából? Szóval a szent kötelék, és annak magasztosságáról, fontosságáról, és megrendítő történeteiről kellene itt írni. De azt gondolom, a szó maga is gondban van. Hol találkoztál olyan könyvel, hogy Építs fel jól egy családot? (persze lehet, hogy van, akkor értsd teoretikusan) Szerintem mindenre van könyv, hogy építsd fel magad, a karriered, a céged, a házad a branded, a profilod, a vezetői szuperképességeidet… Családot építeni, megtartani, rendben, időnként elviselni. Na az vagány dolog. Kifizetődik? Sokszor a szó szoros értelmében nem. De ha csak ez érdekel, akkor vedd meg a korábbi felsorolt témákról szóló könyveket.

Én befektetek a Családba. Nem, nem pénzt. Energiát. Sokat. Sikeres vagyok? Nem, nem mindig. De mindenkit buzdítok arra, különösen ezen a napon, hogy értékelje át egy kicsit a saját szerepét ebben. Ezen a napon, vagy bármelyiken, vegyen elő egy nagy fehér papírt, és írja rá, középre színessel. Az ÉN CSALÁDOM! Légy te, aki Építi! 

Kovács Péter
tulajdonos
KreatívJáték.hu